A héten a kötelességeim - a történelem során sokáig magyar, jelenleg szlovák fővárosba - Pozsonyba szólítottak. Az Aupark bevásárlóközpont hírhedt az évről évre pompásabbnál pompásabb karácsonyi díszleteiről, így magas elvárásokkal haladtam el mellette. Majd mikor messziről megláttam a sok csillogó üdvözlő feliratot az épületen homlokzatán megdobbant a szívem. Keresni kezdtem a magyar jókívánságokat, ám hamar csalódnom kellett. Újfent… A cég vezetése ugyanis gondolt a szlovák, spanyol, francia, német és angol ajkú vásárlókra (többször is), de a magyarokra bizony nem.

Vajon mi játszódhatott le az Aupark médiarészlegén, mikor felvázolták és megvitatták az idei díszítést? Vajon felhozta valaki egyáltalán, hogy kitegyék magyarul is? Vajon valaki foglalkozott azzal, hogy a vásárlók egy jelentős része magyar ajkú? Vajon valaki elnézett a másik irányba és látta a koronázó templomon a magyar Szent Koronát? Vajon felelevenítették Pozsony történelmi háromnyelvűségét? Vajon foglalkoztat-e valakit a valódi többnyelvűség? Vajon mikor lesz már természetes???

Több éve foglalkoztat a régióink kétnyelvűsége, ám tapasztalataim vegyesek. Egyrészt bizonyított gazdasági potenciál rejlik egy többnyelvű régióban. Attraktívabb az esetleges beruházó, illetve vevő szempontjából is. Másrészt megmaradásunk egyik alappillére az anyanyelvünk gyakori és korlátlan használata. Meg vannak a jogadta lehetőségeink erre, csak sajnos gyakran a motiváció hiányzik úgy a fogyasztónál, mint a multinál. Ezekkel viszont tudatosan élnünk kell, mert ahol elveszik a felirat, ott megszűnik a nyelvhasználat; ahol elvész a nyelv, oda lesz a nép is.

Nagy Dávid
a Via Nova képviselőjelöltje az MKP listáján