Beiratkozások a magyar iskolákba – Iskolaválasztás előtt

A napokban újra kampány van. Akár választási kampánynak is nevezhetnénk, mely ugyan nem a parlamentről vagy az önkormányzatokról szól, de a fiatal szülőknek a gyermekük jövőjével kapcsolatos választásáról, az értékek és önmaguk vállalásáról, az anyanyelvi iskola választásáról.
Néhány évtizeddel ezelőtt nem foglalkoztunk ennyit ezzel a kérdéssel. Született elég gyermek és nemzeti, nyelvi közösségünkben, a magyar családok az anyanyelvi iskolát választották. Aztán mind kevesebb lett a gyerek, és mind több a nyelvileg vegyes házasság. A születések számának csökkenése és az asszimiláció miatt politikaivá érett a téma, így a befolyásolók és a kibicek tábora is megnövekedett. A beiratkozások kapcsán nem lebecsülendő az a tény sem, hogy az állam a normatív támogatást a diákok létszáma alapján osztja az önkormányzatoknak, így ettől a pénzmennyiségtől függ sok magyar és szlovák kisiskola sorsa. Az összegyűjtött statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben, megegyezően a fenti példával, évente országosan százzal csökkent az első osztályba beíratott gyermekek száma. Hogy lesz-e változás ebben az évben és a következő időszakban, az csak részben múlik a beiratkozási programokon, melyeknek mégis fontos a szerepük, hiszen évente szembesítenek bennünket közösségünk utánpótlásának kérdésével.
A szülők igyekeznek jó döntést hozni gyermekük érdekében. A döntés és a döntéssel járó felelősség az ő kezükben van. Teljes család esetében szerencsés, ha a szülők egyeztetett véleményt alakítanak ki, melyben egyéni világlátásuk és a közösségi értékek iránti elkötelezettségük is helyet kap. A szülő gyermeke érdekében valószínűleg akkor dönthet jól, és önmagára nézve megnyugtatóan, ha tájékozódik gyermeke leendő iskolájáról, támaszkodik azokra a szakmai érvekre, melyek gyermeke fejlődését, tanulmányi sikerességét leginkább befolyásolhatják. A magyar iskolák gyermeklétszám csökkenésének okait erre hivatott kutatások hiányában pedagógusok, közéleti szereplők, az egyházak képviselői, szervezetek igyekeznek feltárni, a folyamatot megállítani vagy mérsékelni.
A problémának sok tényezője van, ezért a megoldást megtalálni sem egyszerű. Sajnos ma a szülők az értékrend átalakulásától, az életkörülmények nehezebbé válásától, a munkahelyek hiányától bizonytalanabbá, csalódottabbá váltak. A nagycsaládos modellt vállalókat és a roma lakosságot leszámítva, a fiatalok családalapítási és gyermekvállalási kedve megcsappant, közösségi kötődéseiket kevésbé tartják fontosnak. A gazdaságilag fejlettebb területeken a szlovák lakosság migrációja, az asszimiláció hatása, a magyar nyelvhasználat térvesztése felerősíti az emberekben azt az érzést, hogy a boldogulás egyedüli feltétele a szlovák nyelv kiváló ismerete.
A magyar iskolákba történő beíratást elemezve különböző csoportokról beszélhetünk. Bár az eredmények nem bíztatóak, el kell mondani, hogy a szlovákiai magyarok döntő többsége, továbbra is a természetes utat követi, vállalja anyanyelvét, szülei, nagyszülei kultúráját, gyermekük számára a magyar iskolát választják. Bíznak a magyar iskolában, de elvárják, hogy gyermekük nevelése színvonalas intézményben, szakmailag és emberileg kiváló pedagógusok által valósuljon meg. Beleértve az iskola jó felszereltségét, a magyar identitás fejlesztését éppúgy, mint a szlovák nyelvoktatás hatékonyságát. Ezek a gyermekek a családban megismert anyanyelvismeret biztonságára építhetnek tanulmányaik során. Ezeknek a diákoknak nagy esélyük van később a sikeres továbbtanulásra, és a jövedelmező munka elnyerésére. Személyiségük kevésbé sérül, az iskolai élmények hatására kapcsolataik osztálytársaikkal megerősödnek, reményük van arra, hogy kiegyensúlyozott emberekké váljanak, a nehézségek alkalmával ne bizonytalanodjanak el. Egy nemzet gazdag kultúrája mellett a többnyelvű közeg hatásaként további kultúrákat ismerhetnek meg. A Kárpát-medencében otthonosan érezhetik magukat és a nyitott schengeni határok a hazai mellett egy jóval nagyobb gazdasági térség lehetőségeit is elérhetővé teszik számukra. Az ezt az utat járó családok döntésükben megerősítést nyernek az anyaországi oktatási-nevelési támogatással, mely az identitás-megőrzés segítésén túl segíti a nehéz anyagi körülmények között és a nyelvi szórványokban élők gondjának megoldását, és a magyar iskolák versenyképességének növeléséhez is hozzájárul. Ennek ellenére akadnak olyan magyar szülők, akik gyermekük számára nem a magyar iskolát választják. Fő érvük, hogy gyermekeik a magyar iskolában nem tanulnak meg szlovákul. Környezetük erősödő elszlovákosodására hivatkoznak, egykori saját feldolgozatlan kudarcélményeiket, a munkahelyi ráhatásokat, megszégyenüléseiket emlegetik, de vannak, akiket a szlovák iskolák alacsonyabb heti óraszáma motiválja, vagy gyermekük könnyen elérhető karrierjében reménykednek. Külön említem azokat a szülőket, akik magyarnak vallják magukat, de gyermekkorukban szüleik szlovák iskolába járatták őket. Egy részük továbbra is identitásgondokkal küzd, viszont többen bekapcsolódnak a magyar közéletbe és saját példájukon okulva gyermeküket már magyar iskolába irányítják. Ha a gyermek magyar családból szlovák iskolába kerül, akkor bizony sok a tennivalója. Az otthon használt anyanyelve nem segíti őt az iskolában. A szülők általában nem tudják vállalni a naponta kiütköző hiányosságokat. Másságuk miatt, ha gyorsan nem idomulnak, céltáblájává válnak osztálytársaiknak. Kisebbrendűséget éreznek szlovák társaik között. Ebből adódóan sokuk nem képes kiváló tanulmányi eredményt elérni. A szülők úgy gondolják, hogy gyermekeik az iskolában megtanulják az állam nyelvét, és majd otthon megtanulnak magyarul. Az elkorcsosult konyhanyelvvel, és a magyar műveltség hiányában, az anyanyelvi közösségben sem érzik már jól magukat, kapcsolatuk megszakad a magyar kultúrával. Minél hamarabb szlovákra fordítják otthon is a szót. A családban így megtörténik a nyelvváltás, s vele együtt az identitásváltás. A vegyes házasságokban érhetjük leginkább tetten az iskolaválasztás dilemmáit. Ezeknek a házasságoknak a számaránya mind nagyobb. Az e témával foglalkozó szakemberek egybehangzó következtetései, hogy a szülői minták közül a magyar elemek veszteségesen örökítődnek át. A házasok nyelvi kommunikációja a környezet nyelvhasználatához igazodik. Szerepet játszik a szülői hatás, a baráti kör, a munkahely nyelvhasználata, az ügyintézésben a hivatali alkalmazott nyelvéhez való igazodás. A gyermekek megszületése után rögzül, vagy újjáalakul a szülők közötti nyelvhasználati szokás. Vagy mindketten ugyanazon a nyelven szólnak a gyermekhez, vagy a szülők a saját anyanyelvüket használják. Bár a gyermekeknél az anyanyelvbiztonság fontos szereppel bír, a vegyes házasságokban a kora gyermekkorban könnyen kialakulhat a gyermek kétnyelvűsége, ha az a szülők személyéhez kötött. Ebben az esetben a két nyelv egyidejű elsajátítása nem vezet nyelvi elbizonytalanodáshoz, de a későbbiekben itt is kialakul az egyik nyelv dominanciája. A vegyes házasságokba lépők kevés példát kapnak a családban és az iskolában az ilyen típusú döntési helyzetek kezelésére. Szerencsés esetben a családban kialakulhat egy szimmetrikus kétnyelv használat. Ha erre ügyelnek, akkor ez a kétnyelvűség hosszabb időszakra is szokásrenddé válhat, mely mindkét kultúra elfogadását jelentheti. Bármennyire is vigyáznak azonban a családban erre a kétnyelvűségre, a gyermekeknél általában a játszótéri közösségek, a nagyszülőkkel való kapcsolat, az óvodai nyelvhasználat nyomán kialakul az egyik nyelv dominanciája, mely meghatározó lesz az iskolaválasztás szempontjából. A domináns nyelv alkalmasabb az iskolai rendszerezett ismeretek elsajátítására. Hogy melyik nyelv alakul ki erősebbé, használata biztonságosabbá, az anyától függ, aki a gyermekkel a legszorosabb kapcsolatot alakítja ki, de nem zárható ki az apa hatása sem. Kisebb számú a szórványban és a szlovák környezetben, pl. a városok lakótelepein, vagy a kompakt magyar területektől messze élő családok esete. Számukra a magyar iskola csak nehézségek árán érhető el. Az utaztatási és a kollégiumi támogatás nyújtása azonban segíthet számukra az anyanyelvi oktatás elérésében, ha ezt ők maguk is fontosnak ítélik meg..
Comenius óta a pedagógiában általános elvként mindenütt elfogadják, hogy az ismeretek elsajátításának hatékonyságát leginkább az anyanyelv biztosítja. Sokan ezt mégis naponta megkérdőjelezik, mert a problémát nem pedagógiai szakmai, de politikai jelenségként kezelik. A politikusok célzatos praktikái, át nem gondolt nyilatkozatai így sajnálatosan nem példát szolgáltatnak, de zavarodottságot idéznek elő az emberek fejében. Nehezen érthető az is, hogy a kisebbségekkel szembeni elfogadó viselkedésnek társadalmunkban még mindig nem teremtődött meg az a foka, mely a nyelvi sokféleséggel kibékülne. Szlovákiában továbbra is nemzetállami cél, hogy a magyarok anyanyelvhasználatát csökkentsék, nyelvi biztonságuk elvesszen, hogy ez nyelvváltást eredményezzen. Ha a magyar szülő a szlovák iskolát választja, a fenti útra lép .
A szlovákiai magyar iskolahálózat egyre több kisiskolájával és a diáklétszámok csökkenésével továbbra is biztosítani szeretné az anyanyelvű oktatás lehetőségét a felvidéki magyarság számára. Vitathatatlan, hogy minőségi, még jobb iskolák kellenek, ahová a szülők szívesen küldik csemetéiket. Égető probléma a magyar pedagógusképzés és továbbképzés további megerősítése, az iskolák szakmai háttérintézmény-rendszerének a kiépítése. A szakmai elképzelések megvalósításához az eddigieknél erőteljesebb politikai támogatás szükséges. Művelt, tenniakaró, elszánt pedagógusok hatékonyan segíthetik a minőségi változásokat. A diáklétszám csökkenés miatti pedagógusfelesleget kezelendő, az iskolák vezetéseinek a felelőssége, hogy a legrátermettebb tanítók maradjanak, és lehetőség szerint talpraesett fiatalok kerüljenek az oktatási intézmények katedráira. Azokra van szükség, akik a legjobb színvonalon képesek biztosítani a gyermekek egyéni képességeinek fejlesztését, a tantárgyak oktatásának magas szakmaiságát, a nemzeti kultúra megismerését és a benne való elmélyedést, a minőségi szlovák és idegennyelv-oktatást, a sokrétű szakköri és szabadidős tevékenységet.
Az emberek egy része a világ felgyorsult változásai ellenére is fontosnak tartja és igyekszik ápolni és továbbéltetni azokat az értékeket, melyek ifjú éveikben örömöt, élményt, meghittséget, biztonságot jelentettek számukra. Szükségük van arra, hogy általuk otthonosan érezzék magukat a világban. Ki és milyen alapon kérheti számon tőlük a neveltetés során megszerzett értékekkel való azonosulást, vagy a tőlük való elfordulást? Szüleik, barátaik, tanítóik, egykori osztálytársaik, saját lelkiismeretük, a még „strázsán állók” velük szembeforduló tekintete? Illyés Gyula szerint magyar az, aki vállalja. Ez kisebbségi sorsban áldozatvállalást követel, de nemes kihívásként is felfoghatjuk, mely értelmes cselekedetekre sarkallhat bennünket.

Pék László, Szabad Újság