A választási kampány vitathatatlanul a legfontosabb, s egyben legszórakoztatóbb eleme az állandó politikai csatározásoknak Szlovákiában. A pártok ebben az időszakban szólítják meg konkrétan választóikat, s nyílnak meg leginkább az emberek előtt. A kampány elméletéről Öllös László politológust kérdeztük.
Bár 2009 a választások éve volt Szlovákiában (államfőt, EP-képviseletet és megyei képviseletet is választottunk), a legnagyobb várakozás mégis a 2010-es parlamenti választásokat előzi meg az országban.
Apa, kezdődik!
A kampány bizonyos szempontból már elkezdődött. A parlamentben a legutóbbi ülésszakon több olyan törvénytervezetet tárgyaltak, melyek sokak szerint csupán a választókkal való kapcsolatfelvételt és a pártok láthatóságát szolgálja. Az ellenzék, de a koalíció egyes politikusai szerint is ilyen például az SNS hazafias törvénye. Robert Fico kormányfőt az ellenzék azzal vádolja, hogy a vagyoneredet igazolásáról szóló törvény tervezete sem mentes a kampányszándékoktól.
A java azonban még hátravan. A választások előtt a pártok rengeteg pénzt fektetnek abba, hogy láthatóvá váljanak a választók számára kampányvideók vagy éppen óriásplakátok révén.
Ez itt nem Amerika
A kampánygépezet kiépítése nagyon nehéz feladat, a kampány stratégáinak rengeteg kreativitásra van szüksége. 2008-ban az Egyesült Államok égett kivételes kampánylázban, Barack Obama szlogenjét a „Yes We Can“-t az egész világ megismerte. Az amerikai elnökről azóta musicalt írtak és rántottcsirke-falatkákat neveztek el, bizonyítva, milyen hatékony is tud lenni egy erős kampány.
Öllös László politológus szerint Szlovákiában más eszközökhöz kell nyúlniuk a pártoknak. A két ország nem csak méretben, hanem technikai lehetőségekben is összehasonlíthatatlan. Az ilyen nagyszabású kampányok elemeit legfeljebb átvenni lehet, és lefordítani Szlovákia nyelvezetére.
Plakát, videó, személyes kapcsolat
Maradnak tehát a régi, jól ismert eszközök, a kampány három legfontosabb eleme: a politikus személyes kontaktusa a választóval, a kampányvideók és az óriásplakátok. A politikai elemző szerint ezek közül a plakátok bizonyulnak a legkevésbé hatékonynak. Ez az eszköz mind közül a legdrágább, a pártok mégsem mondhatnak le róluk. Róka fogta csuka, csuka fogta róka effektus: plakátozni muszáj, hiszen minden párt él ezzel a lehetőséggel, aki kihagyná, hátrányba kerülne.
Közepesen hatékonynak bizonyulnak a kampányvideók. Az ilyen szpotok általában a pártok programjának egy bizonyos elemét emelik ki, s ezt reklámszerűen adagolják a választóknak. A pártok a korlátozott lehetőségek miatt több ilyen kampányfilmet csinálnak, vagy egyazon kampányfilm több változatát is prezentálják a médiában.
A leghatékonyabbnak azonban még mindig a politikusok nyilvános megjelenése bizonyul. A televíziós és rádiós viták, a párttalálkozók és rendezvények mind ugyanazt a célt szolgálják: személyes kontaktus révén közel kerülni a választókhoz.
Az ellenzék felelőssége
Öllös László szerint a kampánystratégáknak figyelembe kell venniük, hogy nincsenek egyszeri választók. Szem előtt kell tartani, hogyan hatnak egyes választói rétegekre bizonyos kampányelemek, hiszen van, ami egyeseket megszólít, másokra egyáltalán nem hat, vagy negatívan befolyásolja őket. Az eszköztárat így mindig ehhez a szemponthoz kell igazítani.
"Kóklerkedéssel" is lehet választásokat nyerni, mondja a politológus, de annak rendszerint bukás a vége. Ha egy politikai párt programjának nincs valódi üzenete és tartalma, az előbb vagy utóbb kiderül, s a kormány egy instabil demokráciában kormányozhat. Ezzel kapcsolatban a mindenkori ellenzék felelőssége is hatalmas, hiszen ha túlígérnek, a választók elvesztik realitásérzéküket.
BUMM