vélemény

Tisztelt ünneplő közösség! Hölgyeim és uraim!
Mindenekelőtt nagy tisztelettel köszöntöm Önöket nemzeti ünnepünk alkalmából.

Ma Szencen ténylegesen is elkezdődik a Beiratkozási Körút, melynek lényegét talán nem kell ecsetelnem, hiszen tudjuk iskoláink nélkül elveszünk, ezért tartjuk az ICS-ben/tarom magam is fontosnak azt, hogy végigjárjuk azokat az iskolákat, akinek segíteni tudunk azzal, ha egy-egy programmal felhívjuk a figyelmet a magyar iskolákra.

Elgondolkodva bandukolok estefelé kisvárosom utcáján, előttem néhány gimnazista korú suhanc hangosan vitázik, szájukon néha-néha ki-kicsúszik egy-két keresetlen szó. Bosszankodva figyelem őket. Ha én ilyenkoromban így beszéltem volna az utcán, estére megkaptam volna nagyanyámtól a magamét - mert ugye ezt azonnal megtudta volna és neveltetésem ilyet nem tűrt meg!

Olyan ritka, mint a fehér holló..., mondhatnánk a Nagyszombati Egyetem Történeti Intézete (Ústav dejín Trnavskej univerzity) kiadványára (ISBN 978-80-8082-352-8), melynek címe „Petrus Cardinalis Pazmany, archiepiscopus Strigoniensis“, amely prof. Dr.

Kérem, engedtessék meg nekem, hogy néhány mondatban reagáljak a cikkre, ill. a megjegyzésekre.

Egy évvel ezelőtt izgatottan készülődtem a nyelvtörvény ellenes tüntetésre. Azért tüntettünk, hogy betartassuk jogainkat, azon alapvető jogunkat, amely az anyanyelvünk szabad használatát engedélyezné.

A Via Nova ICs már évek óta megszervezi téli táborát, amelynek elődje a Magyar Ifjúsági Közösség által szervezett Tátra elnevezésű rendezvény volt. Idén is Kakaslomnicon voltunk, egyes források Nagylomnicnak fordítják a szlovák elnevezésből, azaz a Veľká Lomnicából.

Sokszor érzem azt, mi magunk is tehetünk arról, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk, igen, tehetünk, de olykor értékelni is kell, és mérleget vonni, már több mint egy hete ezt teszem én is, ezen gondolkozom, miért is éri meg dolgozni, főz-e tovább az a háziasszony, akire azt mondják, nem tud főzni, azt hiszem nem főz tovább, de nem azért, mert megsértődik,

Amikor a gútai ICS-sekelmondták, azt tervezik, hogy megemlékeznek a Don-kanyarban elhunyt áldozatokról, egyből nagypapám jutott eszembe, aki megjárta a Don-kanyart, a poklot, de túlélte. Nagyon kevés túlélője volt a doni tragédiának, de ő szerencsés volt.

Közeledik a Karácsony, vagy inkább azt is mondhatnám, hogy a nyakunkon van, és ma azt hallom az emberektől, hogy még semmit nem vettek ajándékba, hát tényleg ennyire rohanó a világunk?

A kukac.sk fórumportálon felvetődött, hogy miért nincs a szlovákiai bankok többségének bankautomatáin magyar nyelvű menüpont. Néhányan arra jutottunk, talán meg kellene szólítanunk a szlovákiai bankok vezetőit, hogy tegyenek az ügy érdekében.

Tudod kedves Olvasó, az idén nem jutottam el Karkó Henihez december 5-én, Búcsra. Dolgoztam éppen.
Azt gondolom, hogy ott lett volna a helyem, ahogy mindenkinek, aki magát még méltónak tartja arra, hogy a magyarság jövőjét kezébe vegye, kezében tartsa.

December 5., a gyásznap. Néhány évvel ezelőtt egy magyarnak sem jutott eszébe erről a napról semmi különös, maximum annyi, hogy közeledik a Mikulás napja és mindenki a Karácsonyra készült, amely a szeretet napjait is magával hozza, a várakozás csodálatos időszaka ez.

November 17-e a diákok napja, Szlovákiában a bársonyos forradalomra emlékezve munkaszüneti nap. De vajon tudjuk-e, tudják-e a diákok, hogy mit ünnepelünk ezen a napon, illetve tudják-e a mai diákok, hogy miért is kell megbecsülni a szabadságot. Minden évben felmérések sora születik a témában, és sose pozitív az eredmény, és jön a költői kérdés, vajon miért.

Ezzel az indíttatással vette kezdetét az akkori Csehszlovákiában a Bársonyos forradalom. Az úgynevezett békés átmenet, mely a karhatalom részéről nem is volt annyira békés, hisz Prágában brutálisan szétverték a november 17-ei demonstrációt a Nemzeti Színház közelében.